​

Jean Hani (1917‒2012) az Amiens-i Egyetem professzora, a Centre de Recherches sur l’Antiquité alapítója. Munkássága jelentős részét a keresztény szimbológia, liturgia és művészet bemutatásának szentelte. Pedagógiai tevékenysége mellett alapvető fontosságúak a nyugati antikvitás vallás- és kultúrtörténetével foglalkozó írásai és szövegfordításai is. Főbb műveiben ‒ Le Symbolisme du temple chrétien, La Divine liturgie, La Royauté sacrée, La Vierge noire et le mystère marial ‒ a vallástörténeti kutatások legújabb eredményeit a tradicionális szemlélet összefüggéseibe helyezi, így a kereszténység csodálatos szellemi távlatait és mélységeit tárja fel, arra inspirálva az olvasót, hogy az élet minden területén megvalósítsa azokat.

A Szerző első magyarul megjelent művében „Isten mesterségeit” vizsgálva vezet be minket a munka spiritualitásába. Miként érheti el az ember azon harmóniát, amelynek révén közvetítővé válik Ég és Föld között? A szimbólumok rejtjelezett nyelvén újra felfedezhetjük földi hivatásunk valódi értelmét, felismerhetjük az isteni tevékenység tükörképét.

Gyakorolni egy szakmát annyit tesz, mint hatással lenni a világra avégett, hogy átváltoztassuk azt; következésképpen ez Isten munkálkodásának kiterjesztése. Valójában „Isten az egyetlen kézműves”: minden hagyományos mesterség az Ő imitációja, aki szüntelenül teremti és megújítja a világot. Végső elemzésben ez a méltóságuk egyedüli alapja, és ebből kiindulva tudhatjuk meg, hogyan is találkozhatunk Istennel mint írnokkal, orvossal, harcossal, fazekassal, takáccsal, építőmesterrel, áccsal, pásztorral, tengerésszel, halásszal, vadásszal, kertésszel, földművessel és szőlősgazdával.