Az írás szentsége
„Eredetét tekintve minden nyelv szakrális, mert alkotóeleme, a beszéd vagy szó csupán erőtlenné vált formája a primordiális beszédnek, az isteni Igének, mely a teremtő aktus közvetlen forrása: „És Isten szólt: »Legyen világosság!«” (Ter 1,3); továbbá „Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1). Amint írva vagyon, a nyelvek alapvető szentségéből adódóan „minden hiábavaló szóért” számot kell majd adnunk; bármely hiábavaló beszéd valójában némiképp egyenértékű „Isten nevének (mint az esszenciális Igének) hiábavaló említésével”. A beszéd megszenteltsége természetesen kiterjed az írásra is, amely a ‒ természeténél fogva éteri ‒ hang rögzítése, és mintha annak kikristályosodása lenne egy földi elemben. Az írásban használt betűk eredetileg minden esetben a hieroglifákból származnak, azaz szakrális szimbolikus írásjelekből, melyek a dolgok lényegét megnevező különböző „szavak” tárházai. Ezért a betűkkel való bánásmód, avagy az írás művészete, a tanítói funkcióhoz hasonlóan olyan mesterség, mely közvetlen kapcsolatban áll a szenttel, annál is inkább, mert maga az irodalom eredetileg mindig szakrális.”
(A könyv kedvezményes áron megrendelhető a kiadótól. Részletek: www.sursum.hu/megrendeles)