Szent és profán

​Mindenütt, ahol egy civilizáció kisebb vagy nagyobb mértékben elfogad egy olyan érdek-felosztást, melyben két független világ között kellene választania ‒ ezeket nevezhetjük "szakrálisnak" és​ "profánnak" ‒, olyan helyzet alakul ki, ami, bár manapság széles körben elterjedt, végső fokon abnormális, ha a térben és időben egésznek tekintett emberiség szempontjából ítéljük meg, s biztosak lehetünk benne, hogy intellektuális szempontból súlyos degeneráció megy végbe.

E folyamat előrehaladottabb fokán ‒ ahol mellékesen az a tökéletes téveszme is megmutatkozik, ami az általánosan elfogadott "haladás" bármely hipotézisének velejárója ‒ a rituális elem, ha egyáltalán tovább él, néhány specifikus és elszigetelt gyakorlatra és alkalomra korlátozódik, míg az élet maradéka, beleértve az élethez szükséges funkciókat is, "profanizálódik", azaz magára hagyottá válik. Mikor ez megtörténik, bizonyosak lehetünk benne, hogy a pusztulás napja már nincs messze, és Krisztus szavai arra vonatkozóan, "hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen", teljes hatállyal érvénybe lépnek; ugyanis a "szent helyek" a létezés összes lehetséges funkciói, s Jeruzsálem és Betlehem itt vannak velünk e teremben jelen pillanatban és mindörökké.

Marco Pallis: A cselekvő életről. In Marco Pallis ‒ Brian Keeble ‒ Ananda K. Coomaraswamy: A cselekvő életről. Gödöllő, 2017, Sursum Kiadó /Sursum Füzetek I/, 19. o. Fordította: Umenhoffer István.

  • Facebook - White Circle