„Boldogok, akik sírnak”, mondja a Szentírás. A látszólag paradox megfogalmazás a keresztény életgyakorlat fontos elvére mutat rá. Istent könnyek között kell imádnunk – a bánat és az öröm könnyeivel: „A bűnbánat könnyhullatása a bűn iránti gyűlölet jele, az Isten látása utáni vágyakozás könnyhullatása pedig a szereteté”.

 

Bellarmin Szent Róbert lelkigyakorlatos könyve a vonatkozó bibliai szöveghelyek, a meghatározó teológusok műveiből vett idézetek és a szentek életpéldája alapján bemutatja, mit jelent voltaképpen a „könnyek adománya”, milyen megfontolásból fakad, milyen gyümölcsöket terem, és melyek azok az Egyházat és híveit fenyegető külső és belső veszedelmek, amelyek miatt, ahogy a fordító Alácsi Ervin János írja, „minden igaz kereszténynek bőven lehet és kell is könnyeket hullatnia”.