Állítás és tagadás
"Szent Dénes és más szentek tanítása szerint a szemlélődésnek és Isten megismerésének is kétféle módja létezik. Az egyik az állító mód (por afirmación), midőn Istent a teremtmények tökéletes oldalával azonosítjuk; tekintetünk elé véve például Isten végtelen jóságát, bölcsességét, hatalmát, irgalmát, Istenben helyezünk el tehát a teremtményekben található minden tökélyt.
A szemlélődés másik módja a tagadás útjának (vía de negación) követése, midőn a teremtmények szemléletéről leválasztjuk azok tökéletes oldalát, és figyelmünket arra irányítjuk, mennyivel alacsonyabb rendűek is teremtőjüknél, és Istent ekkor felfoghatatlan, legfelső, felülmúlhatatlan létként tekintjük, s nem lelünk olyan névre, mely felérne Őhozzá. Ily módon megismerhetjük Istent, de nem a jóság, a bölcsesség vagy az irgalom lényegeként, mivel ezen az úton mindennemű tulajdonságot, vagy számunkra elérhető tökéletességet leválasztunk Istenről; ezért hívjuk ezt tagadó vagy eltávolító jellegű (por remoción) megismerésnek, mert eltekintünk mindattól, amit az állító szemlélődés (vía de afirmación) során isteni okozatként értékeltünk. Ezért mondjuk úgy, hogy Isten nem létező, mert több mint létező; nem bölcsesség, mert több mint bölcsesség; és nem is jóság, mert több mint jóság, és több bármely tökéletességnél. Végül úgy fogjuk fel Őt, mint minden érzékelhető, elgondolható és felfogható dolgot s legfőképp minden létezőt felülmúlót.
Amint Szent Dénesnél és Nagy Szent Gergely pápánál is megtaláljuk, Isten megismerésének e második módja jóval tökéletesebb és értékesebb, mint az első: »Tunc verum est, quod de Deo cognoscimus, cum plene nos aliquid de illo cognoscere non posse, sentimus«; vagyis mélységesebben és valóságosabban megismerhetjük Istent, midőn megértjük, hogy Istent egyáltalán nem ismerhetjük meg, és minél tisztábban megismerjük felfoghatatlanságát, melyet – mivel oly végtelenül fényességes – e földi életben nem láthatunk és ki nem fürkészhetünk. Az apostol e felfoghatatlanságot megközelíthetetlen világosságnak nevezi; nem lelünk a Napnál nagyobb világosságot árasztó és nála nyilvánvalóbb dolgot, ám mindezzel együtt nincs olyan dolog, melyet tökéletes fényessége és látásunk gyengesége miatt nála nehezebben foghatnánk be tekintetünkkel: nem létezik tehát Istennél tisztábban látható, ugyanakkor Őnála felfoghatatlanabb dolog, amit az Ő fölségének és hatalmasságának felérhetetlensége s a mi alacsony értelmünk okoz. Ez az értelem, midőn e magasságos fényességet megsejti, úgy mondják az isteni sötétségbe (divinas tinieblas) lép. A megismerés e fajtáját Szent Dénes radium tenebrarumnak, vagyis a sötétség ragyogásának, míg mások az elme képességei kizárásának (conocimiento por ignorancia) nevezik; mivel beláthatjuk, hogy Istent legmagasabb fokon nem más, mint nem-tudás révén ismerhetjük meg."
Részletek: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz