Az Istennel való egyesülés természetéről

"Az egyesítő út (vía unitiva) végcélja a lélek Istennel való tökéletes egyesülésében áll. Ahhoz, hogy megértsük ezen egyesülés (unión) természetét, s azt, hogy miként értelmezzük a célját, meg kell jegyeznünk, nem arról a természetes egyesülésről szólunk, melyet Isten a lélek változhatatlan lényegiségében (esencia) visz véghez, a természeti létezővel (ser natural) összhangban, lényegiség, jelenlét (presencia) és a lélek képességei (potencias) által. Nem azon természetfeletti egyesülésről szólunk, mely Isten és az igaz lélek között jön létre kegyelem által, mert az egyesülés e fajtái megelőzik az imádságot. Nem is azon természetfeletti egyesülésről beszélünk, melyben Isten az értelem képességeivel (potencia intelectiva) válik eggyé, mivel az értelemnek (inteligencia) csupán tartozéka, hogy megismerhesse őt valamely eszmén keresztül, s annak szemlélése tárgyaként egyesüljön Vele, mely tárgy az Ő titokzatosságát ábrázolja. A jelen szemlélődés a misztikus teológia körébe tartozik.

Az egyesülést, melyet itt tárgyalunk, és amelyben ezen egyesítő út végcélja áll, Isten az akaratban viszi végbe, ahol működése során tárgyi érzékletként (objeto) mutatkozik meg, de nem az elme iránymutatását követő értelmes kívánság (apetito racional) tevékenysége révén, hanem az akarat legmagasabb képessége, s a benne munkáló egyetemes és csalhatatlan értelem (sindéresis) látásának tökéletes tisztasága által. Ez az értelem egyszerű felfogóképessége és a természetfeletti szemlélődés után következik. Világosan és makulátlanul felismerve mindebben az isteni tökéletesség jelét vagy valamely Istentől eredő felsőbb misztériumot, az Istenszerelem hevét gyújtva az akaratban, melyet az Ő fölsége áraszt el abban; a szemlélődés ily magasságához nem fér oly gondolat, mely sértené vagy megbolygatná azt, s e szerelem magasságához nem mérhető földi szerelem sem, mely megzavarná. Midőn az akarat e legmagasabb jóval való egyesülésben időzik, és amint megszabadul mindenfajta szerelmességét csökkentő indulat támadásától, Isten e célból ezt a szerelmet naggyá, hevessé és erőssé teszi. A Tőle származó szerelmet a lélek gyönyöre kíséri, s minél inkább növekszik e szerelem, annál inkább növekszik ez a gyönyör és édesség, s ezen akarat csúcsán és a csalhatatlan értelemben felgyúlt szerelmesség éppen oly mértékű, mint a szemlélődés során elért megismerés. Ennek oka abban keresendő, hogy e szerelem oly nagy gyönyörűséget és édességet idéz elő a lélekben, hogy sok esetben teljességgel elvonja minden érzéktől, s mivel ez oly nagy elragadtatást és értelemtől való eltávolodást idéz elő, szerelmes elragadtatásnak (amor extático) is nevezik."


KERESZTES SZENT JÁNOS: ISTENISMERET ÉS ISTENSZERELEM


Részletek: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz

  • Facebook - White Circle