Minden vallási hagyomány éltető eleme az a bizonyosság, hogy az ember egy szellemi út bejárásával túlléphet földi létének korlátain, és elérheti a feltétlen valóságot. Az út, ami ide vezet, magától értetődően hosszú, küzdelmes, sok szintet, feladatot ölel fel, hiszen egy egészen más világba vezet, sőt, minden világon túlra. Mégis, néhány kivételes irányzat szerint egy pillanat alatt bejárható. Itt és most felismerhetjük a mindenen túlit, és átélhetjük a végtelen szabadságot, a „teljes tökéletességet” (tib. rdzogs chen) – mivel közvetlenül jelen van bennünk, mint saját lényegünk.

 

​E szemléletben és irányulásban gyökeresen új értelmet nyer az út és a cél fogalma, a tisztaság és tisztátalanság megkülönböztetése, az elmélyedés vagy az erények gyakorlása. Követése magától értetődően óriási veszélyekkel jár, mivel könnyű félreérteni, így az önáltatás, az önbecsapás forrása lehet, egyfajta indok arra, hogy a törekvés fáradalmai alól felmentsük magunkat. Ha azonban helyesen ragadjuk meg, a legmélyebb, legintenzívebb odaadás kifejeződése, és a hagyományos spiritualitás legszebb ékköve, amely minden kor minden embere számára aktuális, mert független a külső-belső feltételektől, és megtanítja nekünk, hogyan lehetünk mi is függetlenek, vagyis hogyan irányulhatunk bármely helyzetben és minden körülmények között a legvégsőre.

​

A szóban forgó „törekvés feletti törekvés” lényegét foglalja össze Longcsen Rabdzsampa (1308–1364) Kincses hajó című művében, ami egyfajta gyakorlati kézikönyv és rendhagyó kommentár Az Egyetemes Teremtőkirály tantrájához, a (buddhista) dzogcsen-tanítások tudat-osztályának alapszövegéhez. A nagy tibeti mester a szemléletre, a szemlélődésre, a tevékenységre és a végeredményre vonatkozó útmutatások sorozatán keresztül világítja meg az eredeti tantra mondanivalóját, és tárja fel olyan alapfogalmak jelentését, mint a valóság, a tapasztalás, az egység vagy a szabadság – felbecsülhetetlen segítséget nyújtva mindazok számára, akiknek „van idejük most a lényeg meglátására”.