"Szent Dénes és más szentek tanítása szerint a szemlélődésnek és Isten megismerésének is kétféle módja létezik. Az egyik az állító mód (por afirmación), midőn Istent a teremtmények tökéletes oldalával azonosítjuk; tekintetünk elé véve például Isten végtelen jóságát, bölcsességét, hatalmát, irgalmát, Istenben helyezünk el tehát a teremtményekben található minden tökélyt.
A szemlélődés másik módja a tagadás útjának (vía de negación) követése, midőn a teremtmények szemléletéről leválasztjuk azok tökéletes oldalát, és figyelmünket arra irányítjuk, mennyivel alacsonyabb rendűek is teremtőjüknél, és Istent ekkor felfoghatatlan, legfelső, felülmúlhatatlan létként tekintjük, s nem lelünk olyan névre, mely felérne Őhozzá. Ily módon megismerhetjük Istent, de nem a jóság, a bölcsesség vagy az irgalom lényegeként, mivel ezen az úton mindennemű tulajdonságot, vagy számunkra elérhető tökéletességet leválasztunk Istenről; ezért hívjuk ezt tagadó vagy eltávolító jellegű (por remoción) megismerésnek, mert eltekintünk mindattól, amit az állító szemlélődés (vía de afirmación) során isteni okozatként értékeltünk. Ezért mondjuk úgy, hogy Isten nem létező, mert több mint létező; nem bölcsesség, mert több mint bölcsesség; és nem is jóság, mert több mint jóság, és több bármely tökéletességnél. Végül úgy fogjuk fel Őt, mint minden érzékelhető, elgondolható és felfogható dolgot s legfőképp minden létezőt felülmúlót.
Amint Szent Dénesnél és Nagy Szent Gergely pápánál is megtaláljuk, Isten megismerésének e második módja jóval tökéletesebb és értékesebb, mint az első: »Tunc verum est, quod de Deo cognoscimus, cum plene nos aliquid de illo cognoscere non posse, sentimus«; vagyis mélységesebben és valóságosabban megismerhetjük Istent, midőn megértjük, hogy Istent egyáltalán nem ismerhetjük meg, és minél tisztábban megismerjük felfoghatatlanságát, melyet – mivel oly végtelenül fényességes – e földi életben nem láthatunk és ki nem fürkészhetünk. Az apostol e felfoghatatlanságot megközelíthetetlen világosságnak nevezi; nem lelünk a Napnál nagyobb világosságot árasztó és nála nyilvánvalóbb dolgot, ám mindezzel együtt nincs olyan dolog, melyet tökéletes fényessége és látásunk gyengesége miatt nála nehezebben foghatnánk be tekintetünkkel: nem létezik tehát Istennél tisztábban látható, ugyanakkor Őnála felfoghatatlanabb dolog, amit az Ő fölségének és hatalmasságának felérhetetlensége s a mi alacsony értelmünk okoz. Ez az értelem, midőn e magasságos fényességet megsejti, úgy mondják az isteni sötétségbe (divinas tinieblas) lép. A megismerés e fajtáját Szent Dénes radium tenebrarumnak, vagyis a sötétség ragyogásának, míg mások az elme képességei kizárásának (conocimiento por ignorancia) nevezik; mivel beláthatjuk, hogy Istent legmagasabb fokon nem más, mint nem-tudás révén ismerhetjük meg."
Részletek: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz
"A szemlélődésnek (contemplación) két módja ismeretes: természetes és természetfeletti.
A természetes (natural) szemlélődés az értelem (inteligencia) egyszerű belátása, melynek birtokába a lélek (alma) minden buzgalom és elővigyázat nélkül jut, miután komolyan magába szállva elmélkedett valamely dolgon, elvonatkoztatva e dolog lényegi (substancial) természetét annak esetleges tulajdonságaitól és anyagi mivoltától.
Természetfeletti (sobrenatural) szemlélődésnek azt nevezik, mikor Isten által megindított lelkünk (ánima), természetfeletti ihletettségében, hasonlóképpen mint az értelem a maga egyszerű működése során, a természetfeletti fényességtől megvilágosítva, mellyel Isten elárasztja, és a bölcsesség, felsőbb igazságok és misztériumok látásának adománya által, melyeket az isteni Fölség annak nyújtani kíván, miket egyedül a maga természetes képességei révén nem ismerhet meg, hanem csakis Isten ajándéka által, melyet elé visz, fényes és világos gondolatokban részesül, hogy azon igazságokat szemlélni képes legyen.
(...)
Ha mindezeket feltesszük, érthetővé válik, hogy az értelem szemlélődése (contemplación intelectual) során miként juthat az értelem (entendimiento) Isten által magasabb rendű megismerés (conocimiento) birtokába önmagáról és a dolgokról, buzgó elmélkedés és odaadó törekvés révén, vagy azáltal, hogy az Úr váratlanul, minden előkészület nélkül megindítja az értelemben már jelen lévő isteni dolgokat, vagy tár elé másokat, sokkal tisztább és meghatározhatóbb formában, mint ahogy azelőtt voltak. Új fényt borít rá, hogy kifinomultabban ismerhesse meg a dolgokat (cosas exquisitas), vagy isteni kegyelem által (con las infusas) azokat a misztériumokat, melyeket magukban hordanak. E fény lángra gyújtja az akaratot (voluntad) és fellobbantja az értelem által korábban megismert jó iránti szerelmet (amor). Az értelem e szemlélődése során az Istennel való egyesülés kiváltképp az értelemmel és kevésbé az akarattal történik. Az akarat felfelé vezető és tökéletes egyesülése (unión anagógica y perfecta) pedig eltérőképpen, mert ennek során az akarat tökéletesebben egyesül Istennel, mint az értelem, amint azt a későbbiekben látni fogjuk.
Az egyesülés e két lényegi módjából, melyet Isten az értelmen és az akaraton keresztül visz végbe, a természetfeletti ima két fajtája következik: a szemlélődő értelemnek és az akarat felfelé vezető egyesülésének (unión anagógica de la voluntad) imája."
Részletes információk: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz